Tegnap Pestről jövet tettem egy kis kitérőt Turára, egy haverhoz, hogy kipróbáljak egy 5D MarkII-t.
Mire odaértem természetesen besötétedett, és megérkezett a vihar is, ami azért annyira nem volt rossz, mert lehetőségünk nyílt pár "villám fotó" készítésére.Sajnos a vihar gyorsabban fölénk ért, mint terveztük, ezért csak pár képet tudtunk készíteni.
Ahogy csendesedett a vihar, folytattam az utamat.
Az autópályán valahol az ecsédi pihenőhely közelében beleszaladtam 1 másik nagy zivatarba. Nem mentem gyorsan (kb. 100-110 km/h), de annyira szakadt az eső (az ablaktörlő is nehezen bírkózott meg a vízmennyiségel), hogy felúcsott a kocsi a vízen (ún. AQUAPLAINING-elt). Nem mondom h. a legjobb érzés volt, h. mentem 110-el és az autó egyszer csak irányíthatatlan lett... Szerencsére gázelvétel után, ahogy lassult a kocsi, visszanyerte a tapadását és nem lett semmi baj. Utána óvatosan (kb. 80-as tempóban) döcögtem, amíg ki nem értem a viharból (2-3 km volt talán)
Hazaérve végig gondoltam a helyzetet és rájöttem, h. piszok nagy mázlim volt:
- ha nem egyenesben történik az eset, hanem egy kanyarban, akkor valószínű kicsúszok
- ha nem gázelvétellel reagálok, hanem eklezdem kapkodni a kormányt, vagy valami hasonló, akkor szintén kicsúszhattam volna
- szerencse h. se előttem, se mögöttem nem volt egy jármű sem látótávolságon belül, mert sűrű forgalomban roszabbul is végződhetett volna az egész eset (más járművek is felúszhatttak volna)
A tanulság:
szélsőséges időjárási vizsonyok között mindig fokozott figyelemmel kell vezetni, még akkor is, ha késésben van az ember.
