Ígéretemhez híven most elmesélem, miként is zajlott a mai fotózás, melyet igazából nem is éreztem munkának, mivel egy családi rendezvényen vettem részt.

Nehezen, de sikerült reggel felkelnem és elindulnom. Miközben az autópályán hajtottam Gyöngyösre csak bambultam ki a fejemből egész úton. Fáradt voltam még. Illetve azon agyaltam, miként is zajlik egy ilyen bérmálkozás, mert sosem voltam még ilyenen. (Nem vagyok megkeresztelve, ezért nem igazán vagyok járatos ezekben dolgokban.)

Nővéremékhez érkezvén valahogy megtaláltam a már délutánra elkészített kajákat, szóval elvoltam egy darabig. :) A templomba is elég hamar megérkeztünk, szinte senki nem volt még ott, kivéve a papot és néhány embert. Meglepődve tapasztaltam, hogy egy tavalyi esküvőn már találkoztam vele Vámosgyörkön – úgy látszik, ő jár a  környéken mindenhová, ahol nincs saját papja egy-egy településnek.
Szóval, volt valami hivatalos fotósa is az eseménynek rajtam kívül (mivel én csak családtagként vettem részt), akit nem szeretnék leszólni (távol álljon tőlem), de ha jól emlékszem már 2004-ben is ő készítette a képeket – szintén ebben a templomban – az unokaöcsém elsőáldozásán. Akkor a nővérem rendelt pár képet tőle, de miután összehasonlította az általam készített fotókkal rájött, hogy felesleges pénzkidobás volt. Kérdés, hogy akkor most mégis mi szükség volt rá? :)

Szomorú, hogy az illető fényképész úr évtizedek óta a szakmában van, így már nagyságrendekkel több tapasztalata lehet a fotózás terén. De könyörgöm (!) 2009-ben miért dolgozik még mindig filmes géppel? A technika fejlődik, vele együtt a megrendelők elvárásai is. Egy közép- vagy akár egy felsőkategóriás gép ma már nem jelent óriási beruházást. A 2004-es képeken is látszott, hogy nem követi a technikát a fényképész úr. Én nem tartom előnyösnek, hogy egy aránylag sötét, gyengén megvilágított templomban alacsony érzékenység mellett úgymond telibe vakuzzam a "modellt". Én sokkal inkább az indirekt megvilágítást igyekszem használni, ha kell különböző diffúzorok segítségével. Így biztosan nem fogom szétvakuzni az adott modell arcát, s nem lesznek durva, kemény árnyékok a háttérben, stb. Na mindegy. Nem is bosszankodok ezen. Különbözőek vagyunk, és nincs két egyforma fotós sem (ami persze nem baj :).
Van, aki filmre dolgozik „klasszikus” megoldásokkal, van, aki nem. Mind a filmes, mind a digitális technikának megvannak a maga előnyei és hátrányai. Filmre dolgozáskor ott van az „előhívás feelingje”, amit digitális gépen általában egy LCD-re pillantással lerendez az ember, de azért nekünk digitális technikát használóknak is megvan a „digitális előhívás” élménye otthon a RAW feldolgozó program előtt... :)

Visszakanyarodva az eredeti témához, kisebbfajta sokként éltem meg a templomban, amikor a pap közölte, hogy körülbelül másfél óra (!) lesz az egész szertartás miséstől, mindenestől. Mondanom sem kell, hogy én maximum 30-40 percre számítottam.
Eredetileg nekem is a család mellett volt helyem a padokban, de mivel kissé figyelmetlen voltam, ezt egy házaspár elfoglalta. Így hát maradt számomra az álldogálás, sőt unalmasabb részeknél az állva bóbiskolás. :) Valamikor az esemény 2/3-ánál érezem, hogy nagyon mélyponton vagyok, ami betudható volt a pénteki szolgálatnak, a szombati esküvőnek és a vasárnapi koránkelésnek, Anyukám meg is jegyezte otthon, hogy elég látványosan untam magam és várta, hogy mikor alszok el állva. :)
Szerencsére később felpörögtek az események, volt csoportképkészítés meg ilyesmik, így én is visszatértem a zombik világából.

Ezután következett számomra a nap csúcspontja, késői ebéd a nővéreméknél. :)
Beszélgettünk, majd olyan jót kajáltunk, hogy utána egy darabig mozdulni se nagyon tudtam, így odaadtam az unokahúgom kezébe a fényképezőgépemet, had kattintgasson. :) Több mint 150 képet készített, és ami meglepő volt, miután beállítottam a masinát, hogy ne legyen annyi bemozdult képe, egész kiváló fotókat készített.
Miután kipihentem a késői ebéd (vagy inkább korai vacsora? :) fáradalmait, hazavittem anyukámat, majd én is hazaindultam. (Az ilyen esti 8-9 körüli indulásoktól eléggé tartok, ugyanis tavaly egy hasonló alkalommal volt „szerencsém” összetalálkozni egy őzzel, hát mondhatom, azóta mindig fokozott óvatossággal megyek azon az útszakaszon.)

Így visszaolvasva azt hiszem mára eleget írtam. Hosszabbra is sikerült a poszt, mint terveztem.
Legközelebb 2 hét múlva megyek fotózni (szintén Gyöngyösre), ami nem is baj, mert 18-án lesz egy munkahelyi vizsgám, és érdemes lenne rá tanulni egy keveset, valamint a képeket is fel kell még dolgoznom a jövő héten. :)

Ha addig mégis közbejön valami érdekesség, majd megírom.